Tortúra 20131221

Mindenek előtt szeretném Andinak megköszönni, hogy magával vitt a futók különös világába. Köszönöm továbbá családomnak, hogy megértik bolyongásaimat.
Sok különös dolog előzte meg ezt a "rettegett" versenyt. Kellett hozzá egy két éve a szakadó esőben meghiúsult kísérlet (2011) és egy nagyon zűrös, munkával gazdagon telített hét, ahol végezetül minden jóra fordult. (Bár megrendelőnk nem vette észre miként lett egy éjszaka alatt az elrontott hajtásból jó berendezés, de végül nem ez itt a lényeg)
Mivel a rajt és a cél ezen túránál nem esik egybe, szükség volt egy spéci logisztikára is, amit "Kék droid" sporttárstól kölcsönöztem - köszönet érte. Röviden, kelés 1-kor, indulás 2-kor,(Piros lámpa Osztyapenko kapitánynál 2:40-kor) Andival találkozás 3-kor Pesten, 4:45-kor megérkezés és parkolás Egerben a Mecset utcai célban, 5:15-kor indulás Miskolcra a menetrend szerinti busszal, átszállás Miskolctapolcán a 2-esre, végül megérkezés a rajthoz 7:15-kor.
Persze a hajnali fázás senkinek sem tett jót, de már akkor látszott, hogy ezúttal ez ég kegyes lehet hozzánk. 7:30-kor sikerült elindulni és a rajt utáni "sunyi" emelkedőket futva letudni. Mégis fura lett volna már 200 méter után belegyalogolni, ezért hát feltoltuk. Aztán lassan bemelegedtek az izmok,és persze hangulatunk is együtt emelkedett a celsiusokkal. Körös körül az elmúlt időszak munkájaként az erdő növényeit 4-5 cm nagyságú zúzmara borította, ezzel Tündérországi külsőt kölcsönözve az amúgy is csodálatos bükki tájnak. Hamar felértünk Bükkszentkeresztre, ahol a nap ragyogó sugarai köszöntöttek minket. És innentől a nap vette át a főszerepet. Pajkos hőhullámai és buja fotonjai hirtelen energiával látták el a zúzmarás felrakódásokat. A hirtelen hő szinte szétrobbantotta a kis lándzsákat, amik jellegzetesen susogó nesszel hullottak le a földre. Mintha jég hullott volna a falevelekre, utakra és az arcunkra. Elmondhatatlan szépség és öröm vett erőt rajtam. A fényjáték mindezt tetézte, mivel először a napsugarak csak a fák csúcsát kényeztették, majd fokozatos emelkedéssel elérték a teljes domborzatot is. Megható és csodálatos játék ez, amit csak a természet tud ilyen szinten produkálni.
A második pontnál (Kulcsosház) nagyon jól jött a meleg tea és a cipő igazítás, hiszen igazi balekként valahogy a "gyors" indulásnál nem figyeltem erre eléggé, így megkezdődött a vízhólyag előkészítés mindkét lábamon. Ide tartozik, hogy az otthoni indulás utolsó pillanatában cipőt kellett váltani, mert a havas várakozás miatt a régi szakadt cipőmet vettem fel, de valami érthetetlenül nyomta az ujjaimat, így előkaptam a még be nem járatott (70km) újat. Szerencsére az új cipő nagyon jól vizsgázott annak ellenére, hogy a talpa más talajra való.
Tovább haladva jött az első eltévedés, mert Bánkúton nem kellett volna felmenni a Fehér Sas-hoz, de ezt csak későn ettük észre (kb. 15-en). Vissza pár száz méter és már meg is volt a szúró bélyegző. Itt találkoztam Mónival, akit olyan csúnyán veszítettem el a tavalyi ISZINIK -en. Szerencsére "megtalálták"!
Utunk tovább a Tarkő felé káprázatos volt. Nem csak a várakozás miatt - hiszen a Bükk legszebb kilátása (949m) várt ránk - hanem a folyamatosan változó Bükki terep is hatása alatt tartott. Káprázatos a Bükk minden évszakban! Jó társaság, nagyszerű táj, remek verseny, mi mást is akarhatnék még? A 3-4 cm vastagságú hóban, mint pehelyben suhantunk. Micsoda érzés a fenyőfák tűlevelei között a kacskaringón lefelé robogni. Mint óvodás gyerek a homokozóban, éppen úgy kacagtam és élveztem a suhanó métereket. Aztán megérkeztünk Tarkőre. Nagyon érdekes volt látni azt, hogy még a magas páratartalom, fátyolosság és ködfoltok ellenére is milyen pazar a kilátás. És a NAP! Nem engedte a felhőket 500 fölé! Ragyogott, lüktetett, aranyozott!
Szúrás a lapra, aztán indulás tovább Tamás-kút felé.
Itt tea, kellemes pontőrök beszélgetés, és jajjj, kis megemlékezés, mécses gyújtás Petiért! Szegény, szegény, szegény! Milyen kegyetlen is tud lenni a sors ott a Himalája meredélyein. Sosem futunk már együtt barlangász felszerelésben a SPAR-on. Legyen békéd PETI!
Utunkat - kikerülve a favágókat a Vár-kút felé folytattuk. hát..én nem gondoltam, hogy az ilyen messze lesz. Az volt a tervem, hogy majd ott frissítek. Mivel igen kemény a fejem, csak mentem és mentem, miközben az orrom egyre közelebbről súrolta a havas utat. Szerencsére Andi észrevette, hogy valami nincs rendben (lehet, hogy elhallgattam egy percre?), és belémtuszkolt egy zselét. Nehezen, de magamhoz tértem, és az ellenőrző ponton már ismét rendesen pörgött a nyelvem. Kedves emberek, akik a hidegre ítéltettek éjfélig. No azért talán az egri borból készült forralt melengeti lelkeiket és testüket is.
Eger előtt aztán ereszkedés és sutty be a szürke felhő alá a szürkület közepén. Egy csapásra sötét lett, és a köves meredeken bizony el elakadtak a cipők. Nem volt mese, elő a lámpákkal, be a ködbe és a sötétségbe. Páran csapódtak hozzánk. Volt egy fiatal társunk, akit kissé megviselt az addigi 60 km és nem sok pozitív dolog jutott eszébe. Talán nem mesélem miféle zöldségek zavarták, de nagyon remélem, hogy kipihenten másként látja magát és a panaszait.
Aztán boldog megérkezés 9:34:50 lett a vége.
CSODÁLATOS VOLT! Köszönöm mindenkinek!
Kaja, tea és forralt bor, fürdés, majd indulás haza. Sajnos egy sporttárs kérését ezúttal vissza kellett utasítanom - a hazahozását - de ezt akkor nem volt módom megtenni. Remélem feltalálta magát és legközelebb azért majd visszaköszön. Isten tudja hány embert vittem már túra után haza. Nem számolom, és nem is érdekel. Ez a nap viszont nem erről szólt!
Utána Pest, persze eltévedés s Gellért-hegyen, de a Citadellától visszafelé már megtaláltam a hazafelé vezető utat. Este 9-kor értem haza, ahol már vártak rám!
Mindenkinek köszönöm, hogy december 21-én mindez velem megtörténhetett.